Mi az a PORATKA ?

Házipor atka - a velünk élő szörny
A házipor atka egészen apró (0,2-0,5 mm nagyságú), szabad szemmel nem látható, majdnem áttetsző színű, a pókokkal közeli rokonságban álló ízeltlábú. Két legfontosabb faja a Dermatophagoides pteronissinus és a Dermatophagoides farinae. Életműködéséhez legkedvezőbb a 20-25 °C-os hőmérséklet és a 65-80 %-os relatív páratartalom.
A poratka nősténye naponta 1-4 petét rak le egyesével (kb. 3-4 hónapos élete során 100-300 petét), melyből a lárvák 8 nap múlva kelnek ki és kedvező körülmények között 30 nap alatt alakulnak át ivarérett példányokká.
A poratka szaporodásához a vegyes összetételű por, a házipor nélkülözhetetlen. A házipor különböző részecskékből és szálakból áll, található benne: emberi haj, felhám, ruhaanyag szál, állati szőr, baktériumok és ami a legfontosabb, atkák és penészgombák.
A poratka táplálkozása, fejlődése és szaporodása számára igen lényeges a testfelület bőrének felső rétegéről lekopó felhám, illetve a fejbőrről pikkelyszerű darabkákban lehámló részek ("korpa"), amelyek a házipor lényeges alkotórészei.
A testfelületről lekerülő felhám azonban a poratka számára nemcsak emészthetetlen, hanem annak zsírtartalma kifejezetten mérgező is. Ezért a poratka olyan szervezetekre van utalva, amelyek a felhámot előemésztik, és annak zsiradékait lebontják. Ezt a tevékenységet az atkával együtt élő egyes penészgomba fajok végzik. A penészgombák által átalakított felhám már megfelelő a poratka táplálkozására. Miután egy felnőttről naponta 0,7-1,5 gramm felhám kerül le, így az atkák millióinak tápláléka biztosított. A hálószobában 1 gramm porban atkák tízezrei is élhetnek. A házipor az ember környezetében mindenhol előfordul, ezért a porral történő érintkezés elkerülhetetlen.
A poratkák leggyakrabban az alvás céljára szolgáló helyiségekben találhatóak, de főként az ágyban. Ennek oka, hogy a napi 6-8 órai alvás közben az ágyban a testmeleg miatt a hőmérséklet eléri, vagy meghaladja a 20 °C-ot, a megfelelő páratartalmat légzés és párolgás útján az emberi test biztosítja, valamint a poratkák "élelmezését" a testfelületről lekerülő hámréteg szolgáltatja.
A poratkák száma késő tavasszal, nyáron és kora ősszel a legnagyobb, mivel a lakások levegőjének nedvességtartalma ilyenkor a legmagasabb. Télen, kora tavasszal és késő ősszel a fűtött lakások relatív páratartalma 60 % körüli, ami az atkák számára kedvezőtlen, számuk - különösen télen - a legalacsonyabb. Ezt a kedvezőtlen időszakot csak azok a példányok élik túl, amelyek naponta legalább néhány órán keresztül megfelelő körülmények között, pl. "ágymelegben" tartózkodnak.


Mit okozhat a PORATKA ?

Allergia - korunk betegsége
Érzékeny személyeknél a háziporral való érintkezés, vagy annak belégzése változatos bőrtüneteket (viszketést, csalán-kiütést), a szem kötőhártyájának és az orr nyálkahártyájának gyulladását (erős könnyezést és orrfolyást) idézi elő. Ezt követően száraz, majd erőltetett köhögés jelentkezik, illetve a hörgők görcséből adódóan légúti elváltozások (nehézlégzés, fulladási roham, asztma) alakulnak ki. Ez a jellegzetes megbetegedés a szervezet megváltozott, a szokásostól eltérő reakcióképessége a túlérzékenység, az allergia, amely különösen gyerekeknél fordul elő.
A lakáson belüli allergének közül a házipor atka okoz leggyakrabban légúti allergiát, pontosabban a poratka ürülékében kimutatható glycoproteinek. Egy átlagos atka kb. 20 ürülék gömböcskét helyez el naponta, ami azt jelenti, hogy a poratkák néhány nap alatt a saját súlyuknak megfelelő súlyú ürüléket tudnak termelni. Az allergiát nem csak a poratka ürüléke és váladéka váltja ki, hanem az elpusztult poratka is allergizál. A legnagyobb allergénterhelést közeli kontaktus, pl. atkával "átfertőzött" ágyon való fekvés idézi elő. Becslések szerint a házipor atka az asztmás megbetegedések 50-80%-káért felelős, de szerepet játszik az ekcéma, a szénanátha és más allergiás megbetegedések kialakulásában is.